Valerij Fedorenko, a WKC vezetője egy meglehetősen hosszú, és nagyon súlyos tartalmú írást tett közzé a WKC honlapján. A szöveg sokkoló, és úgy vélem két hatása lehet: vagy jelentős változásokat indít el a girjasportban, vagy kizárja a WKC-t a girjasport jövőjéből és ez a szervezet egy más úton halad. A tét: lehet-e valaha olimpiai sport a girjasportból?
A szöveg teljes fordítására idő hiányában nem vállalkozhatom, aki tud angolul, érdemes elolvasni
itt. Az írás röviden összefoglalva a következőket tartalmazza:
- A girjasportban a rangok és címek teljes mértékben elértéktelenedtek és kiüresedtek, bárki bármilyen címmel büszkélkedhet, függetlenül attól, hogy érdemes-e rá, vagy sem;
- A WKC minden versenye felfüggesztésre kerül
- A WKC minden rangot és címet, amely az orosz girjasportból származik, felfüggeszt. A WKC új rangrendszert fog meghirdetni, addig azonban ennél a szervezetnél nem érhetőek el rangok.
- maga Fedorenko lemond a saját címéről [a legmagasabb rangot érte el: A sport tiszteletreméltó mestere]
A nagyon súlyos döntések okait a következőkben foglalja össze:
- A jelenlegi irányítási rendszer mellett a girjasport a közelébe sem kerülhet annak, hogy olimpiai sportág legyen. A jelenlegi vezetés nagyon erősen korrupt, működése nem átlátható, és nemzetközileg meglehetősen zavaros a szervezetek státusza.
- A fixáció (lockout) a sport kulcspontja, amely nagy mértékben hanyagolva van. Mivel nagy számú ismétlésről van szó a sportban, ezért a bírónak rengeteg döntést kell hoznia, hogy elfogadja-e az ismétléseket. Ebben számtalan faktor befolyásolja őt, a fáradtság, unalom, idegesség stb., így az objektivitás teljesen eltűnik. Erre javasolja Fedorenko megoldásként a fix-o-metert, ami precízen méri a lockoutokat, és kiiktatja a szubjektív tényezőket.
- A használt súlyok túl kicsik, a sportban pedig jelentéktelenek a díjazások, és ezek a tényezők a színvonal ellen hatnak. Ha nem csak az oroszoknál lenne jelentős anyagi támogatottsága a girjevikeknek, nem csak egymással versenyeznének, hanem más országokban is megjelennének a profi sportolók.
- Az ismétlésszámok túl nagyok a tényleges fixációhoz, a súlyok pedig túl kicsik. Kevesebb ismétlésre volna szükség nagyobb golyókkal (Fedorenko 40kg-ban határozza meg az optimális súlyt.)
- A nők diszkriminálva vannak azáltal, hogy hivatalosan mások a számaik, mint a férfiaknak. Mivel a két girjás munka nagyon erősen testalkat függő, különösen nők esetében, ezért a teljes sportban az egy girjás munkának kéne dominálnia. Csak így érhető el, hogy mindkét nem számára azonosak legyenek a versenyszámok, ami az olimpiai sportoknál alapfeltétel.
- Olimpiai szinten csak a lökés és a szakítás kéne, a hosszú ciklust ki kéne iktatni a versenyszámok közül.
- A sportot minden módon az olimpiai sportokhoz kéne közelíteni, szervezeti szinten is, és új nevet is lehetne neki adni: állóképességi súlyemelés.
- A szórakozást ki kell iktatni a magas szintű versenyekből. Fair szabályokra és elbírálásra van szükség, hogy ne fordulhassanak elő személyi preferálások, és egyéb torzulások az elbírálásban.
Látható, hogy Fedorenko gondolatai nagyon radikálisak, és a cikket elolvasva ez az érzés még tovább erősödik. Amellett, hogy javaslatai ténylegesen felborítanák a sport jelenlegi állapotát minden szempontból, érdemes elgondolkodni az igazságukon. Személy szerint néhány pontot mindenképpen kiemelésre tartok érdemesnek (ez tehát már nem Fedorenko véleménye, hanem az enyém):
- Tényleg elképesztő, hogy szinte bárki bíráskodhat egy versenyen. Egy téttelen baráti megmérettetésen sem szerencsés, de hivatalos versenyen elfogadhatatlan.
- A fixáció valóban probléma. Gyakran igen nehéz megítélni egy-két tizedmásodperc alatt, hogy egy ismétlés mennyire volt minőségi. Ezen felül a bíró pillanatnyi állapotának túl nagy szerepe van a pontok megadásában.
- Nagyon jó volna, ha rendes kutatásokat lehetne látni az esetleges egészségkárosító hatásokra vonatkozóan. Ez mind a mell szöveteire, mind a hátgerincre vonatkozóan fontos lenne, mert óriási vitákat vált ki, hogy a két golyós munka mennyire egészségtelen.
- Nagyon szerencsétlen az, hogy a rengeteg kategória egészen magas címeket eredményezhet úgy, hogy valaki egyedül van a saját kategóriájában. A bajnoki címek, ezüstök és bronzok (különösen az alacsonyabb súlykategóriákban) jórészt azon múlnak, hogy az ember hány versenyre tud elutazni. Ez értéktelenné teszi a címeke, tulajdonképpen a képességek csak a rangokon keresztül mérhetőek.
Úgy vélem, elsőre akármennyire is ijesztőnek tűnnek Fedorenko sorai, érdemes elgondolkodni azon, hogy ellenzésük, vagy elfogadásuk viszi előbbre a sportot és a sportolókat.
