2014. július 29., kedd

Interjú Emily Friedellel

Emily Friedel az ausztrál girjasport egyik kiemelkedő alakja, az első Sport Mestere rangot elért ember a kontinensen. Vele készült egy interjú, amelyet ezen a linken olvashattok.
A beszélgetés többek között az alábbi témákat öleli fel:
- Workshop és folyamatos edző irányítás: mi a különbség?
- Mi a gyakorlatok tanításának legszerencsésebb sorrendje?
- Hogyan érdemes tanítani a komplex mozdulatokat?
- Mik a leggyakoribb hibák?
- Mi a fejlődés legfontosabb tényezője a girjasportban?
- Mit adhat a girjasport más sportok számára?

Emily röviden, de nagyon pontosan és érdekfeszítően válaszol a kérdésekre, válaszaiból minden gyakroló és edző sokat tanulhat. Ajánlott olvasmány!

2014. július 26., szombat

Első találkozás a Fixometerrel

A blog olvasói közül bizonyára legtöbben tudják, mi a Fixometer. Akik nem, azok számára röviden: egy szoftverről van szó, amelyet össze kell kapcsolni bluetoothon keresztül egy NODE nevű eszközzel, (ez egy pici és könnyű műanyag borítású henger) és amely azt méri, hogy a girja mozdulatlan-e a használó kezében. Innen a név is: gyakorlatilag a fixációt jelzi a program fénnyel és hanggal egyaránt. 
Maga a szoftver a World Kettlebell Club terméke, a készüléket a VARIABLE Inc gyártja (egy csomó minden másra is használható, akit érdekel, olvasson utána:)). Nem meglepő módon a Fixometer fő propagálója ennek megfelelően Valerij Fedorenko, illetve a WKC. (A program egyébként ingyenes, csak a kütyüért kell fizetni.) 
A Fixometernek egyetlen kívánsága van velünk szemben: 03. másodpercen át 0.08G-vel gyorsítsuk a girját, azaz lényegében ennyi ideig mozdulatlannak kell lennie az eszköznek. 

A NODE egyszerű papírdobozban érkezik, hozzám mindenféle leírás nélkül jött. Ezzel együtt nem túl nehéz a kezelése, tekintve, hogy egyetlen gomb és a töltésre szolgáló port van rajta :) Három Androidos eszközre telepítettem a Fixometert, ezek közül kettő azonnal látta az NODE-ot és szépen össze is kapcsolódott vele, a harmadikkal viszont nem sikerült összekötnöm.

Az edzés folyamán hosszú ciklussal (dupla), nyomással, félszakítással (half snatch) és szakítással teszteltem a fixációt. 
A hosszú ciklus esetében a domináns kézzel tartott girjára szereltem a NODE-ot. Négy kört végeztem úgy, hogy csak a lökés után vártam meg a zöld jelzést, és négyet úgy, hogy a felvétel után is. A lassító hatás egyértelmű, és jól mérhető. Az általános 8 RPM helyett, amit általában tartok, most 7 illetve kb. 6,5 ismétlésre lassultam percenként. Az a tényező, hogy kertben, instabil talajon edzettem, itt nagyon hangsúlyossá vált, mert a Fixometer nem tűri a kisebb rezdüléseket sem, amiket a fűcsomókon csúszkálva nehéz kiiktatni. Nem tudom, hogy a technika ördöge tréfált meg, vagy tényleg mozgásban maradtam, de akadt egy-két ismétlés, aminél körülbelül 2 másodpercet kellett várnom a fixációra...

Az egykezes nyomásban volt a legkisebb különbség a méretlen és mért fixáció között. Noha itt nem számoltam ismétléseket, nem éreztem óriási különbséget a szokásos nyomás tempóm, és a Fixometerrel támogatott között. Valamelyest biztos lassult itt is, de nem számottevően. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy az egykezes katonai nyomás alá sokkal könnyebb stabilitást vinni, mert nem ballisztikus gyakorlat, és csak egy kar "rángatja" az embert.

A félszakításban és szakításban egyértelműen nagyon nagy hatása van a mért fixációnak. Mivel a szakításnál a girja ívből és nem egyenesből érkezik a felső pozícióba, a teljes fixáció nehezebb feladat. Szakításban alapból sem vagyok szupergyors, elég pontosan ismerem a saját kényelmes tempómat: 17.5 RPM domináns kézzel, 16.5 a nem domináns kézzel. Ez egységesen 14 RPM-re lassult vissza (és még ennél is lassabb voltam egy kicsit a félszakításban). Ez meglehetősen nyögvenyelős szetteket eredményezett, mert időnként olyan érzésem volt, hogy perceket várok egy fixációra :)

Nagyon érdekes tapasztalat volt ez, mert egyrészt szembesít azzal, hogy mennyire ingatag a fej fölötti pozícióm, és mennyire sokat számít, milyen talajon dolgozom; másrészt viszont jóval kevésbé fáradtam el a szokásosnál a kevesebb ismétlés miatt, ergo lehetővé tesz hosszabb munkaszetteket, ami igencsak hasznos.
Biztos vagyok abban is, hogy a gyakorlat fel fog gyorsítani, azaz a későbbi Fixometeres szettek már nem lesznek ennyire lassúak.Idővel talán már nem is lesz szükség az eszközre a remek ismétlésekhez :)

Mindenkinek javaslom, hogy ha van rá lehetősége, próbálja ki az eszközt: az objekítv, robotikusan precíz visszajelzés az ismétléseinkről sok tanulságot hordoz magában a technikánkra vonatkozóan.
 


 

2014. július 22., kedd

Verseny a szomszédban!

Szeptember 27-én Horvátországban, a Zágráb melletti Belovárban kerül sor egy nyílt girjasport bajnokságra OPEN CROATIA CUP & 4th BJELOVAR OPEN 2014 néven. Ez nagyszerű lehetőség a magyar girjevikek számára, hogy kipróbálják magukat egy nemzetközi versenyen, hiszen hozzánk viszonylag közeli, repülés nélkül elérhető helyen kerül sor a rendezvényre. 
A regisztráció reggel 8 órakor kezdődik, maga a verseny pedig 10 órakor, és elvileg délután 6-kor ér véget, ami után 7-kor eredményhirdetés és átadó ceremónia lesz. 
A versenyre szeptember 20-áig lehet jelentkezni egy egyelőre látszólag nem működő honlapon, remélhetőleg ez nem sokára feléled. 
A Nyílt Horvát Kupán való indulás nagyobb felkészültséget igényel, mivel itt a férfiak 24-es, a hölgyek 16-os girjával indulhatnak kizárólag. A Belovár nyílt versenyen nagyobb a választék: férfiaknak 16-24-32, hölgyeknek 12-16-24 a választék. 
A kevés versenyzőt tartalmazó kategóriákat megelőzendő, ha egy kategóriában egy vagy két versenyző indul, akkor hozzácsapják őket a következő súlykategóriához.
Az esemény facebook oldala itt található

2014. július 17., csütörtök

Christopher Doenlen válasza Fedorenkonak

Nemrég hírt adtunk Valerij Fedorenko manifesztumáról, amely meglehetősen nagy vihart kavart a girjasport világában. Legjobb tudomásom szerint hivatalos válasz nem érkezett a kiáltványra egy szervezettől sem, de az interneten több fórumon is megvitatták a szöveget, hol negatív, hol pozitív felhanggal. Chris Doenlen, az amerikai girjasport egyik jól ismert alakja és IKFF oktató, hosszabb terjedelemben reagált az írásra. A válasz teljes terjedelmében elolvasható itt, a tartalmi kivonata pedig alább:
Rangrendszerek: Doenlen felfogása szerint a rangoknak nem státuszt kell jelölnie, hanem bizonyos mérföldköveket a sportoló karrierjében. A rang azt jelöli, hogy az illető elért egy bizonyos szintet. A volt Szovjetúnión kívüli országoknak saját rangrendszerekre volt szükségük, mert az orosz rendszer nagyon magasra helyezte a lécet, hiszen ott a sport sokkal régebben van jelen. Megengedhető volt ez a lazulás azért is, mert Oroszországgal szemben más országokban, pl. Amerikában a girjasport közösségen kívül senki nem tudja, mit jelent az, hogy valaki MS rangot ért el; azaz nincs státuszértéke a rangoknak. A rang-táblázatok azonban folyamatosan közelítenek egymáshoz, a különbségek egyre kisebbek. A szerző szerint valószínűleg nem túl sokára megjelenik egy egységes rendszer. A nehézséget az okozza, hogy mindegyik szervezet ragaszkodik a sajátjához, hiszen egyik sem szeretné alávetni magát egy másiknak. Nem csoda, mivel a szervezetek vezetői abból élnek, hogy egy szervezet vezetői. 
Doenlen szerint a megoldás alulról, azaz maguktól a sportolóktól jöhet, akik e szervezetek számára a piacot jelentik. Nekünk kell rávenni a vezetést arra, hogy egységes keretbe foglalják a sport rangjait. 
Bíráskodás: több nehézség is jelentkezik. Egyrészt a bírónak nehéz dolga van, mert a girjasportot nézni nem túl szórakoztató, és folyamatosan koncentrálni erre a monoton, ciklikus mozgásra kifejezetten fárasztó. Emellett a bírók általában szívességből dolgoznak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ezek következtében a bírók általában önkéntesek, akik nagyon változatos színvonalon töltik be a feladatot. Ahhoz, hogy a sport fejlődjön, ezen változtatni kell. Az elsődleges megoldás a versenyzők és bírók szétválasztása lenne, de ez probléma, mert nincs elég ember, aki vállalná a bíró szerepét, különösen nem hozzáértő, esetleg képzett ember. Így aztán nagyon nagy a versenyzők és az edzők szerepe: nekik kell megtanulniuk és begyakorolniuk a teljes fixációt, hogy függetlenül a bírótól, minden ismétlés vállalható legyen utólag is. 
Az írás záró gondolataiban Doenlen az összefogás fontosságát hangsúlyozza. És azt, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan magunkat: ".... sose felejtsd el, hogy van valahol Oroszországban egy 15 éves srác vagy lány, aki a 10 perces rekordodat 5 perc alatt túlszárnyalja" :) A sport fejlődik, halad előre, és ha vannak is problémák, nézzük a pozitív oldalt, a remek versenyzőket, és remek versenyeket, amelyek visznek minket előre.

Doenlen a cikkben bevallottan nem tér ki jópár kérdésre, amelyeket Fedorenko felvetett, kíváncsian várjuk, ezekre érkezik-e reakció, illetve azt is, hogy valamely szervezet megszólal-e a felvetett problémákkal kapcsolatban.

2014. július 13., vasárnap

Hölgyek két girjával? Igen!

Jól tudjuk, hogy manapság komoly vita folyik a girjasport berkein belül arról, hogy nőknek érdemes-e/lehet-e/szabad-e két girjával versenyezni. Vannak azonban, akik előtte járnak e vitáknak, és szavak helyett a tettek mezejére léptek.
Az egyik legjelentősebb közülük Megan Jaffray, az IKFF egyik magas rangú vezetője Dél-Afrikában. Egy versenyen két 16 kg-os girjával hajtott végre egy 10 perces lökés szettet. Érdemes megnézni a nagyon szép technikát, a jó tempót, és a végtelen higgadtságot és fókuszt, amivel dolgozik. Noha példájából általános következtetéseket nem lehet levonni, annyit biztosan kijelenthetünk, hogy vannak hölgyek, akiknek való a két golyó.
És a videó:

2014. július 10., csütörtök

a GSU Welsh 2014-es Nyílt Bajnokságának eredményei

A GSU (Girevoy Sports Union) Welsh 2014-es Nyílt Bajnokság eredményei megtekinthetők az alábbi táblázatban:
Látható, hogy mind életkor, mind súlycsoport szerint kategóriákba sorolták a versenyzőket, így meglehetősen sok kategória alakult ki kevés versenyzővel.
Ettől függetlenül megemlíteném Abigail Johnston eredményeit: 165 lökés, 152 szakítás 24 kg-os girjával, tiszteletet parancsoló! 

2014. július 8., kedd

Radikális újítások? Valerij Fedorenko manifesztuma

Valerij Fedorenko, a WKC vezetője egy meglehetősen hosszú, és nagyon súlyos tartalmú írást tett közzé a WKC honlapján. A szöveg sokkoló, és úgy vélem két hatása lehet: vagy jelentős változásokat indít el a girjasportban, vagy kizárja a WKC-t a girjasport jövőjéből és ez a szervezet egy más úton halad. A tét: lehet-e valaha olimpiai sport a girjasportból?
A szöveg teljes fordítására idő hiányában nem vállalkozhatom, aki tud angolul, érdemes elolvasni itt. Az írás röviden összefoglalva a következőket tartalmazza:
- A girjasportban a rangok és címek teljes mértékben elértéktelenedtek és kiüresedtek, bárki bármilyen címmel büszkélkedhet, függetlenül attól, hogy érdemes-e rá, vagy sem;
- A WKC minden versenye felfüggesztésre kerül
- A WKC minden rangot és címet, amely az orosz girjasportból származik, felfüggeszt. A WKC új rangrendszert fog meghirdetni, addig azonban ennél a szervezetnél nem érhetőek el rangok.
- maga Fedorenko lemond a saját címéről [a legmagasabb rangot érte el: A sport tiszteletreméltó mestere]
A nagyon súlyos döntések okait a következőkben foglalja össze:
-  A jelenlegi irányítási rendszer mellett a girjasport a közelébe sem kerülhet annak, hogy olimpiai sportág legyen. A jelenlegi vezetés nagyon erősen korrupt, működése nem átlátható, és nemzetközileg meglehetősen zavaros a szervezetek státusza. 
- A fixáció (lockout) a sport kulcspontja, amely nagy mértékben hanyagolva van. Mivel nagy számú ismétlésről van szó a sportban, ezért a bírónak rengeteg döntést kell hoznia, hogy elfogadja-e az ismétléseket. Ebben számtalan faktor befolyásolja őt, a fáradtság, unalom, idegesség stb., így az objektivitás teljesen eltűnik. Erre javasolja Fedorenko megoldásként a fix-o-metert, ami precízen méri a lockoutokat, és kiiktatja a szubjektív tényezőket. 
- A használt súlyok túl kicsik, a sportban pedig jelentéktelenek a díjazások, és ezek a tényezők a színvonal ellen hatnak. Ha nem csak az oroszoknál lenne jelentős anyagi támogatottsága a girjevikeknek, nem csak egymással versenyeznének, hanem más országokban is megjelennének a profi sportolók.
- Az ismétlésszámok túl nagyok a tényleges fixációhoz, a súlyok pedig túl kicsik. Kevesebb ismétlésre volna szükség nagyobb golyókkal (Fedorenko 40kg-ban határozza meg az optimális súlyt.)
- A nők diszkriminálva vannak azáltal, hogy hivatalosan mások a számaik, mint a férfiaknak. Mivel a két girjás munka nagyon erősen testalkat függő, különösen nők esetében, ezért a teljes sportban az egy girjás munkának kéne dominálnia. Csak így érhető el, hogy mindkét nem számára azonosak legyenek a versenyszámok, ami az olimpiai sportoknál alapfeltétel.
- Olimpiai szinten csak a lökés és a szakítás kéne, a hosszú ciklust ki kéne iktatni a versenyszámok közül.
- A sportot minden módon az olimpiai sportokhoz kéne közelíteni, szervezeti szinten is, és új nevet is lehetne neki adni: állóképességi súlyemelés.
- A szórakozást ki kell iktatni a magas szintű versenyekből. Fair szabályokra és elbírálásra van szükség, hogy ne fordulhassanak elő személyi preferálások, és egyéb torzulások az elbírálásban. 

Látható, hogy Fedorenko gondolatai nagyon radikálisak, és a cikket elolvasva ez az érzés még tovább erősödik. Amellett, hogy javaslatai ténylegesen felborítanák a sport jelenlegi állapotát minden szempontból, érdemes elgondolkodni az igazságukon. Személy szerint néhány pontot mindenképpen kiemelésre tartok érdemesnek (ez tehát már nem Fedorenko véleménye, hanem az enyém):
- Tényleg elképesztő, hogy szinte bárki bíráskodhat egy versenyen. Egy téttelen baráti megmérettetésen sem szerencsés, de hivatalos versenyen elfogadhatatlan.
- A fixáció valóban probléma. Gyakran igen nehéz megítélni egy-két tizedmásodperc alatt, hogy egy ismétlés mennyire volt minőségi. Ezen felül a bíró pillanatnyi állapotának túl nagy szerepe van a pontok megadásában.
- Nagyon jó volna, ha rendes kutatásokat lehetne látni az esetleges egészségkárosító hatásokra vonatkozóan. Ez mind a mell szöveteire, mind a hátgerincre vonatkozóan fontos lenne, mert óriási vitákat vált ki, hogy a két golyós munka mennyire egészségtelen.
- Nagyon szerencsétlen az, hogy a rengeteg kategória egészen magas címeket eredményezhet úgy, hogy valaki egyedül van a saját kategóriájában. A bajnoki címek, ezüstök és bronzok (különösen az alacsonyabb súlykategóriákban) jórészt azon múlnak, hogy az ember hány versenyre tud elutazni. Ez értéktelenné teszi a címeke, tulajdonképpen a képességek csak a rangokon keresztül mérhetőek. 

Úgy vélem, elsőre akármennyire is ijesztőnek tűnnek Fedorenko sorai, érdemes elgondolkodni azon, hogy ellenzésük, vagy elfogadásuk viszi előbbre a sportot és a sportolókat.