Steve Maxwell érdekes esete a girjasporttal

Steve Maxwell nevét a legtöbben ismerik azok, akik otthon vannak a funkcionális edzés világában. Számtalan oktató DVD és a hírhedt 300 Kettlebell Challenge szerzője, ezen felül híres elképesztő fizikumáról is. Maxwell ott volt az RKC rendszer bölcsőjénél (állítólag neki köszönhetjük, hogy a török felállás bekerült a rendszerbe), azonban vitába keveredett a többi alapítóval, így kivált, és saját rendszert alakított ki, képzésekkel, certifikációval, ahogy az szokás.

2011-ben Maxwell egy hosszabb írást jelentetett meg a blogján 'The curious case of giryasport' (A girjasport érdekes esete) címmel. Ez a szöveg futott néhány kört az interneten, több fórumban felbukkant, általában egyetértő bólogatás keretei között idézve. Meglepő módon azonban senki nem vizsgálta meg a cikkben található, helyenként meghökkentően felszínes érvelési rendszert - pedig az nagymértékben érinti e blog témáját, a girjasportot, és általában véve a kettlebell-trendet is. Ezt a hiányt szeretném pótolni a következő írásban. Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy Maxwell anekdotális érveit ("beszéltem egy emberrel, aki azt mondta, hogy ...") teljes mértékben elfogadom, azaz nem tételezem fel, hogy bárhol is konfabulálna. A tényállításait azonban több helyen is érdemes felülvizsgálni, mert helyenként meglehetősen vitathatóak. 

Nézzük tehát a cikket.

A szöveg első része arról szól, hogy a kettlebell messze túl van értékelve, mint eszköz, és az eszközt népszerűsítő szervezet(ek) hamis, agresszív és túlzó marketing megoldásokkal élnek - ezzel az állítással nehéz vitába szállni. A részletek már nem ennyire tiszták. Maxwell többek között hiányolja a függőleges húzást és a vízszintes nyomást a repertoárból. Személyes tapasztalatom az, hogy a húzódzkodásra és a fekvőtámaszra láthatóan nagy hangsúly kerül egyes RKC/SFG edzéseken. Természetesen nem tudok általánosítani, de az biztos, hogy némely oktatók felismerték ezt a hiányt. Maxwell a floor press-t kényszermegoldásnak érzi, ami önmagában is vitatható, az viszont bizton állítható, hogy a nagy súlyos kettlebell bench press az egyik legértékesebb vízszintes nyomógyakorlat (nem véletlen, hogy Dan John is a kedvencei között tartja számon). 

A szerző felveti azt is, hogy a kettlebell állítólag úgy égeti a zsírt, hogy az étkezésre nem kell figyelmet fordítani, ami evidensen nem igaz. Az állítása, miszerint megfelelő étkezés nélkül nem lehet zsírt veszíteni, nyilvánvalóan igaz. Kétségtelen, és mérésekkel alátámasztott tény azonban, hogy a megfelelő intenzitású kettlebell gyakorlatok kiemelkedően jó égető hatást váltanak ki; emellett hivatkozhatunk a mostanában magyarul is megjelent Easy Strength (Nyers erő) című könyvre, amelyben a szerzők (Pavel és Dan John) hangsúlyozzák, hogy a fogyáshoz a megfelelő étkezés nagyon fontos. A könyv angol kiadása 2011-es, így nem tudhatjuk, hogy Maxwellnek volt-e alkalma elolvasni cikke megírása előtt. 

A cikk ezután szót ejt a kettlebell mozgalom kultusz-jellegéről. Úgy vélem, hogy ez igaz, és az sem kizárt, hogy tudatosan így lett felépítve a rendszer. Csupán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a modern fitnesz, étkezési stb. rendszerek általában véve így működnek; akárcsak megannyi más dolog. Ilyen az emberi természet.

Az írás következő része már a girjasportról szól, amelyről leszögezi, hogy "...mindig jelen volt mint valami homályos tevékenység (még Oroszországban sem népszerűen, még a wikipediában sincs listázva)". Utóbbi állítás vitathatatlan: a wikipedia címszót, ha jól értelmezem, 2013-ban hozták létre. Az előbbiről nehéz bármit mondani visszamenőleg. Annyit tudunk, hogy több mint fél évszázada rendeznek girjasport versenyeket Oroszországban, ill. a volt Szovjetunióban, ahhoz tehát eléggé népszerű volt a sport, hogy ne tűnjön el. Ami viszont ennél sokkal fontosabb: a jelenkori állapot. 2011-ben a girjasport népszerűsége evidensen óriási növekedésben volt. Sorra alakulnak a szervezetek, 2004 óta rendszeres hivatalos bajnokságokat rendeznek Amerikában is, és a legnagyobb sportesemények (pl. Arnold classic) is helyet adnak a versenyeknek. 2011-ben a sport népszerűtlenségére hivatkozni - bármi mellett is lenne ez érv - anakronisztikus. (Az a benyomásom, hogy magát a cikket éppen ez a növekvő népszerűség ihlette.) 

A következő szakaszban Maxwell hosszan kifejti, hogy a girjasport annyira specifikus, hogy más képességek fejlesztésre nem alkalmas, azaz gyakorlói csak magában a sportágban fognak fejlődni. Azaz "A GS rajongói által hirdetett elképzelés, miszerint a GS gyakorlatok végrehajtása mindenkit mindenben fejleszteni fog, nevetséges." Ezután a szerző mesél egy ismerőséről, aki girjasport rajongó, és azt állítja, hogy a girjasporttól minden másban fejlődik. Maxwell megjegyzi, hogy az illető a GS ellenére kövér, és megkérdezte az illetőtől, hogy javultak-e a futásban az idői, mire az illető azt válaszolta, hogy sosem fut, ezért nem. Pedig bizony gyorsulnia kéne!

Ez az a pont, ahol az érvelés bizonytalanból elfogadhatatlanná és megítélésem szerint erősen tendenciózussá vált. Nézzük sorra. 

Először: a "GS rajongói" nem hirdetnek semmit. Lehetnek egyes GS rajongók, akik tesznek állításokat, de ez egy sport minden gyakorlójára nem tesz igazzá semmiféle állítást. Személyesen még csak hasonlót sem hallottam vagy olvastam, pedig igyekszem követni, hogy mi történik ebben a sportban. Lehet, hogy a szerző nem a megfelelő emberekkel ismerkedett...

Másodszor: Maxwell ismerőse kövér a GS ellenére. Épp egy bekezdéssel korábban tárgyalta az étkezés fontosságát, tehát ezzel semmit nem mondtunk a sportról magáról. Vannak kövér súlyemelők, crossfitterek, kettlebellezők, harcművészek, zumbázók stb. Ebből nem a sportokra, hanem csak az emberek szokásaira nézve lehet következtetéseket levonni.

Harmadszor: Maxwell ismerősének nem javult a futóideje. Biztosan? Igazából nem tudjuk. Mivel korábban sem futott és most sem fut, semmit nem tudunk arról, hogy a futási képességével mi történt, lehet, hogy javult, romlott, vagy nem változott. Erről értelmes kijelentést tenni mérések hiányában nem lehet, ennek következtében semmit nem mond a sportág specifikusságáról sem. 

Negyedszer: jól tudjuk, hogy a specifikus fejlődés (SAID) elve mellett ott a transzfer-hatás is. Maxwell a cikk végén maga is elismeri (szemben a cikk előző részeivel), hogy a girjasport fejleszti  "az állóképességet egy specifikus energiarendszerben". Ha ez igaz, akkor az adott energiarendszert használó tevékenységek mégis fejlődnek, vagy mégsem? Teljesen evidens, hogy minden sport fejleszt egy csomó képességet, és olyan testi változásokat hoz létre, amely más tevékenységeket is pozitívan befolyásol. (Talán itt érdemes megemlíteni Denisov 275 kg-os felhúzását, amelyet ezen cikk érvelési keretein belül csodának kéne tekinteni...)  

És végül, ami a cikk talán legfurcsább vonása: mélyen hallgat arról, hogy a girjasport nem azonos a girjasport edzésekkel. Nem hallottam még olyan GS gyakorlóról, aki csak és kizárólag a három emelést végezné, és ne tenne mellé egy csomó mást is. Elemelés, guggolás, húzódzkodás, evezés stb. alapvető részei a sport edzéseinek, így a sportolók többféleképpen és sokkal arányosabban fejlődnek, mintha csupán a szakításra, lökésre, és hosszú ciklusra korlátoznák magukat. 

Mi ebből a tanulság? Talán elsősorban az, hogy ha olvasunk valamit, ne azt nézzük, ki írta, hanem hogy a gondolatmenet mennyire koherens, és mennyire van érvekkel jól alátámasztva az írás mondanivalója. A tekintélyek is tévednek néha, és bizony nekik is vannak érdekeik...