Christopher Doenlen válasza Fedorenkonak

Nemrég hírt adtunk Valerij Fedorenko manifesztumáról, amely meglehetősen nagy vihart kavart a girjasport világában. Legjobb tudomásom szerint hivatalos válasz nem érkezett a kiáltványra egy szervezettől sem, de az interneten több fórumon is megvitatták a szöveget, hol negatív, hol pozitív felhanggal. Chris Doenlen, az amerikai girjasport egyik jól ismert alakja és IKFF oktató, hosszabb terjedelemben reagált az írásra. A válasz teljes terjedelmében elolvasható itt, a tartalmi kivonata pedig alább:

Rangrendszerek: Doenlen felfogása szerint a rangoknak nem státuszt kell jelölnie, hanem bizonyos mérföldköveket a sportoló karrierjében. A rang azt jelöli, hogy az illető elért egy bizonyos szintet. A volt Szovjetúnión kívüli országoknak saját rangrendszerekre volt szükségük, mert az orosz rendszer nagyon magasra helyezte a lécet, hiszen ott a sport sokkal régebben van jelen. Megengedhető volt ez a lazulás azért is, mert Oroszországgal szemben más országokban, pl. Amerikában a girjasport közösségen kívül senki nem tudja, mit jelent az, hogy valaki MS rangot ért el; azaz nincs státuszértéke a rangoknak. A rang-táblázatok azonban folyamatosan közelítenek egymáshoz, a különbségek egyre kisebbek. A szerző szerint valószínűleg nem túl sokára megjelenik egy egységes rendszer. A nehézséget az okozza, hogy mindegyik szervezet ragaszkodik a sajátjához, hiszen egyik sem szeretné alávetni magát egy másiknak. Nem csoda, mivel a szervezetek vezetői abból élnek, hogy egy szervezet vezetői. 

Doenlen szerint a megoldás alulról, azaz maguktól a sportolóktól jöhet, akik e szervezetek számára a piacot jelentik. Nekünk kell rávenni a vezetést arra, hogy egységes keretbe foglalják a sport rangjait. 

Bíráskodás: több nehézség is jelentkezik. Egyrészt a bírónak nehéz dolga van, mert a girjasportot nézni nem túl szórakoztató, és folyamatosan koncentrálni erre a monoton, ciklikus mozgásra kifejezetten fárasztó. Emellett a bírók általában szívességből dolgoznak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ezek következtében a bírók általában önkéntesek, akik nagyon változatos színvonalon töltik be a feladatot. Ahhoz, hogy a sport fejlődjön, ezen változtatni kell. Az elsődleges megoldás a versenyzők és bírók szétválasztása lenne, de ez probléma, mert nincs elég ember, aki vállalná a bíró szerepét, különösen nem hozzáértő, esetleg képzett ember. Így aztán nagyon nagy a versenyzők és az edzők szerepe: nekik kell megtanulniuk és begyakorolniuk a teljes fixációt, hogy függetlenül a bírótól, minden ismétlés vállalható legyen utólag is. 

Az írás záró gondolataiban Doenlen az összefogás fontosságát hangsúlyozza. És azt, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan magunkat: ".... sose felejtsd el, hogy van valahol Oroszországban egy 15 éves srác vagy lány, aki a 10 perces rekordodat 5 perc alatt túlszárnyalja" :) A sport fejlődik, halad előre, és ha vannak is problémák, nézzük a pozitív oldalt, a remek versenyzőket, és remek versenyeket, amelyek visznek minket előre.

Doenlen a cikkben bevallottan nem tér ki jópár kérdésre, amelyeket Fedorenko felvetett, kíváncsian várjuk, ezekre érkezik-e reakció, illetve azt is, hogy valamely szervezet megszólal-e a felvetett problémákkal kapcsolatban.