Mi a girjasport?

Ez a blog a girjasport, vagy kettlebellsport hírmondója kíván lenni. Manapság a kettlebell (oroszul girya, magyar helyesírással: girja) a fitness világában jól ismert, elterjedt eszköz, amelyet általában úgy írnak le, mint egy ágyúgolyót füllel. Ezt a különleges alakú súlyt elsősorban az általános kondicionálás sportszereként ismerjük jórészt az RKC/SFG rendszere által.  Talán kevesebben tudják, hogy a girja használatának létezik egy,  több évtizedes múlttal rendelkező, és elsősorban Oroszországban (illetve a volt Szovjetunióban) gyökeret vert ágazata, amelyet ma girjasportként, vagy girevojsportként ismerünk. Ez az irányzat az utóbbi öt-tíz évben kezd elterjedni mind Európában (elsősorban Északon, de egyre inkább Európa egyéb részein is), mind Amerikában. 

A blog bejegyzéseiben igyekszem a girjasport minden aspektusáról írni: a technikákról és edzésmódszerekről; a különböző szervezetekről, és a sport jelentős alakjairól; illetve az aktuális eseményekről: versenyekről és rekordokról.
Az első kérdés, ami felmerülhet: miből is áll pontosan a girjasport? Alább röviden bemutatom a három fő gyakorlatot:

A versenyszámok

A fitness-központú kettlebell edzések jópár technikát alkalmaznak a teljes test alapos megmozgatásának érdekében. A tradicionális girjasport ezzel szemben három fő mozdulatra koncentrál: a szakításra (snatch), a lökésre (jerk), és a felvétellel végrehajtott lökésre (clean and jerk), amelyet hosszú ciklusnak is hívnak.
Két versenyszámot különböztetünk meg: a biatlont, amely tíz perc szakításból, majd (egy hosszabb pihenő után) tíz perc lökésből áll, és a hosszú ciklust, amely tíz perc felvétellel végrehajtott lökésből áll. Általános szabály, hogy a girja letétele a versenyszám végét jelenti a versenyző számára, az elejtése pedig gyakran diszkvalifikációt jelent. Magyarán: tíz percen keresztül folyamatosan dolgozunk a súllyal.

Szakítás

A szakításnál a girját a sportoló egyetlen mozdulattal lendíti a feje fölé a lába közül. A szakításnál számtalan apró egyéni különbség fedezhető fel, de alapvetően a feladat az, hogy az eszközt függőleges karral megtartsuk egy pillanatra, majd újra lendítsük be a lábak közé. Pihenni csak a fej feletti pozícióban szabad. Az alábbi videón a girjasport egyik legjelentősebb alakja, Valerij Fedorenko végzi a gyakorlatot:




A sporteseményeken általános szabály, hogy a tíz perc szakítás közben egy alkalommal lehet kezet cserélni. Egyes szervezeteknél az összpontszám a két kéz által végzett ismétlések átlagából, máshol a gyengébb kézzel végzett ismétlésekből származik.

Lökés

A lökés gyakorlatnál a sportoló az ún. tartó (rack) pozícióból löki fej felé a girját (férfiak kettőt, hölgyek egyet), a mozdulatot az eszköz alá való "beugrással" végrehajtva, majd az eszközt visszaengedve a tartó pozícióba, megismétli a mozdulatot, ahányszor tíz perc alatt erre képes. Ennél a gyakorlatnál a pihenés a tartó pozícióban lehetséges (amennyire két 24 vagy éppen 32 kg-os súlyzóval a kézben lehet pihenni:)). A fent említett Valerij Fedorenko versenyző korában így dolgozott:

Hosszú ciklus

A hosszú ciklus egy felvétel és egy lökés kombinációját jelenti, azaz a versenyző minden lökés előtt végrehajt egy felvételt. Ez önálló versenyszám, tehát nem előzi meg szakítás gyakorlat. A lenti videón Ivan Denisov, a girjasport egyik nagy legendája hajt végre egy sorozatot ebből a gyakorlatból:

Általában egy versenyen egy versenyző vagy biatlonban, vagy hosszú ciklusban indul, a kettő kombinációja igen ritka. Gondoljuk meg, hogy az egyik esetben kétszer, a másik esetben egyszer tíz percig nem tehetjük le az egy, illetve két súlyzót!

A fenti, hagyományos versenyszámokon kívül vannak egyéb, a girjasporthoz tartozó versenytípusok is, ezek közül egyet, a pentatlont fogom bemutatni a következő írásban.